A fotózás egyik szépsége, hogy elindulunk egy téma után aztán az élet vagy az időjárás percek alatt felülírja. Én például panorámát fotózni indultam, amikor 10 perccel a cél előtt szitáló esővel kevert köd ült a semmiből a városra. A dolog annyira reménytelenné vált, hogy nem csak a várost nem lehetett látni, de még a fények sem derengtek át az egybefüggő szürkeségen. Szerencsére ez a fotózás másik szépsége, hogy ha bezáródik egy ajtó, kimászol az ablakon... én pedig belevetettem magam a ködös svábhegyi estébe:
Különösen hálás téma volt a fogaskerekű vonala, az egymással keveredő hideg és meleg fények miatt:
Sajnos egy fél óra után az eső szitálásról zuhogásra váltott, és a gép is egyre nehezebben bírta a vizet így kénytelen voltam elcsípni egy buszt. Természetesen mire leértem a városba, újra elállt az eső :)
